Ma és holnap

Sziasztok! Ma elvileg mentem volna Őrbottyánba, de Erzsinek, a másik fogadott nővéremnek nem volt jó. Na akkor én elindultam haza, de közben találkoztam az unokanővéremmel és elmentem hozzájuk. De mesélek az Erzsiről: a Kriszti mellett ő a másik fogadott nővérem, ő Őrbottyánban lakik a családjával. Tizedik osztályban, 2011-ben (úristen, de rég volt :D) lettünk osztálytársak és már rögtön az elején nagyon jóba lettünk. Ő is meg én is sok lelki fájdalmon estünk át és rengeteget sírtunk meg nevettünk azóta, de a nevetés szerencsére több volt. Mindig amikor maga alatt van, megpróbálom megnevettetni és ő is ezt teszi velem, amikor magam alatt vagyok. A C épületben vagyunk, osztálytársak, és emlékszem, hogy egyszer az épület hátuljában úgy megnevettettem, hogy leesett a székről, és a földön fetrengve röhögött, mint akinek röhögő rohama lett. Persze, még a portás, a Mariann is hátraszólt, hogy halkabban, úgy röhögtem az Erzsivel együtt. Hozzáteszem, hogy én a Mariannt amikor megismertem, akkor még odajárt, mint tanuló. Azóta eltelt egy jó pár év. Visszatérve az Erzsire: ő a másik ember, akire tényleg mindig számíthatok, jóban-rosszban, meghallgat, tanácsot ad, bízhatok benne és tudom, hogy ha kérem, hogy valamit ne  mondjon el másnak, akkor azt nem teszi. Ezért a testvérem. Szeretem és örülök, hogy megismertem! Holnap megyek hozzá és tudom, hogy jól fogom magamat érezni, mert ő ott lesz! Ennyi volt mára! További szép estét mindenkinek! Jó éjszakát!